Konstans problémáim, avagy mi bajom a bloggerekkel?

Konstans problémák, avagy mi a bajom a bloggerekkel?

A címet már most elvetném elöljáróban, egyszerűen csak azért maradhatott meg mégis, mert nem tudtam jobbat kitalálni, ami ilyen szépen összefoglalná majd ennek a cikknek az egészét. Szóval, miről is fog szólni ez a rövidke írás? Ez egész könnyen összefoglalható pár szóban: a konstans problémákról, amelyek, mintha mások számára nem lennének problémák, de az én szememet ennek ellenére rohadtul zavarják (a már korábban számtalanszor megkapott „akkor ne olvasd, te nyomorult, cinikus… „- fajta kommentárokból köszönöm, de nem igénylek újabb adagokat, van még raktáron, és különben is olvasni fogok, szóval... Ja.), és az a legviccesebb, hogy hiába írom le az adott bloggernek is, ő csak folytatja ugyanúgy tovább. Mindegyik (persze, tisztelet a kivételnek.).

  

1. Probléma 

- Sorkizárt oldalbeállítás, bekezdés, vagy nevezzük, aminek csak akarjuk, de az legyen, könyörgöm! Mármint, tényleg kezdem azt hinni, hogy a világon csak az én tankönyveim, olvasmányaim nem balra zártak, és mindenki másé igen, és itt egyedül én vagyok a hülye, mert mindenki más helikopter, szóval, most mondjátok meg, hogy tényleg így van-e, és tévképzetekben élek, vagy nem!  

2. Probléma

- A bekezdések. Mit is mondhatnék róluk? Röviden azt, hogy a legtöbb bloggernél egyszerűen nem léteznek, szóval, lehet, hogy megint helikopter vagyok, mert bekezdés az kell! Minden egyes gondolat(!)jelet, új gondolatmenetet egy apró, nálam általában 0,3 cm-s bekezdés előz meg, mert egész egyszerűen így helyes (és, ha valamit csinálsz, akkor azt vagy csináld rendesen, vagy hagyd a fenébe). Hogy hol tudod ezt a beállítást magadévá tenni? Jobb egérgomb – Bekezdés – Behúzás mértéke, és ott kedvedre állíthatod a dolgokat.

3. Probléma

- Néhány bloggernél a gondolatjelek, mint olyanok nem léteznek, illetve, ha léteznek is, akkor is csúnyán össze vannak tévesztve közeli családtagjaikkal, a kötőjelekkel, és az adott bloggerina kedvére nyomkodja a kötőjeleket (-) abban a hitben, hogy az gondolatjel (–). Nem, nem az. És ezt sem nehezebb beleépíteni az életünkbe: Beszúrás – Szimbólumok – További szimbólumok – Különleges karakterek – Billentyűparancs. Nálam a Ctrl+n a nyerő párosítás rá, hamar kézre esik.

4. Probléma

- A központozás ismeretének teljes hiánya. De komolyan, keressetek rá, meg lehet tanulni, hogy mikor és hogyan, valamint mit kell leírnunk, és annak milyen formátumban kell kinéznie. Ebbe a kategóriába sorolom még a konstans helyesírási hibákat, és a farkasordítóan rossz vesszőhasználatot (jobb eset, ha egyáltalán használnak). Eme probléma célközönsége az ilyen szerkesztettségű párbeszédek szellemi megalkotói:

„-Szeretlek. – mondta majd közel lépett hozzá és megcsókolta. – örökké szeretni foglak. – tette hozzá mire a lány lehunyta a szemeit.

-Én is. – felelte – örökké.” Ja, és mindez balra zárva, mert úgy a szuper.

5. Probléma

- A lustaság és sietség furcsa keveréke az én következő, és egyben legutolsó problémám, amely olyan elírásokat eredményez, amelyeken néha már csak röhögni tudok, hogy mi a franc ez, és mit akartak ezzel kifejezni? Pontosabban szólva, ha megírod a fejezetet, akkor utána nem rögtön veszettül mész, és nyitod a Google Chrome-ot, hanem előbb megállsz, mély levegőt veszel, és legalább háromszor elolvasod az egészet teljes nyugalomban. Meg persze kijavítod a hibákat. Mert lesznek. Mert mindenkinek vannak. Nem is értem az olyan bloggereket, akik képesek egy szó szerint már szinte hányadék minőségű munkát kiadni a kezükből büszkén… Fel nem foghatom.

És végezetül a feloldozás: mindenki hibázik. Mindenkinek vannak elírásai, mindenki használ néha rosszul vesszőket (igen, én is, ezek alól természetesen magamat sem mentesítem), mindenki ír néha helytelenül, de! Ez nem azt jelenti, hogy úgyis hagyhatod, mert mindenki… Nem! Próbálkozni kell, csiszolni kell a tehetségünket, a tudásunkat, mert csak úgy juthatunk előre. Ezek klasszikus hibák, olvassátok el, védjétek ki őket, és máris foglalkozhattok inkább azzal, hogy maga a tartalom legyen jobb! Sok sikert ehhez!