Avagy
a bloggerek lassan eladnák a lelküket is néhány fenszi HTML-kódért. Mert mi
volt itt régebben? Jóformán szólva: semmi. De komolyan.
Mikor én régen, lassan öt éve
bloggerkedni kezdtem, sehol nem láttam mindenféle, fullextrás dizájnt, meg
kódokat, meg forgó, elhalványuló chateket, és egyéb mindenféle nyalánkságot.
Akkoriban egy blog fejléce általában egy Painttel összetákolt, pixeles valami
volt, amelyről legtöbbször Edward és Bella acsarkodott felénk vöröslő
szemekkel. Mert ez volt a divat, és nagyon kevés oldal rendelkezett kifinomult
kinézettel vagy legalább olyannal, ami efelé a jelző felé tendált. Akkoriban én
is ehhez mérten igyekeztem összerakni a mai szemmel már rettentő ócska
kinézeteimet, előbb itt, Bloggeren, majd később a Neonon.
De igen ám… Ekkor történt a csavar! A
Neon világában töltött nagyjából két év során nagyon ritkán nézelődtem
Bloggeren, így teljesen kiestem abból a véráramból, ami ott folyt, illetve most
is folyik. Pont ezért is volt nekem akkora ütés az itt tapasztalt változás,
amikor pár hónapja visszatértem.
Szinte már bámészkodó turistaként
lépdeltem egyik desingblogból a másik kritikásblogba, majd vissza, mert
hirtelen annyi lett belőlük, mint a damaszkuszi piacon a hamisított Rolex. És
hangsúlyozom, itt nem is ezzel van a probléma! A probléma, amit itt szeretnék
most felvázolni, az a minőség fejtegetésében rejlik, révén, hogy néhány ilyen
blognak a minősége finoman szólva is a béka feneke alatti földrétegekben
rejtőzik. Azonban még itt sem teljes a gondom, mert a minőséget nem róhatom fel
egy átlagos blog készítőinek, hiszen mindenki fejlődik, a saját hibáiból tanul,
és egyre csak jobb lesz, de! Ezek a blogok önmaguk paradoxonjai, hiszen, hogyan
készíthetsz másoknak fejlécet, kinézetet, és hogyan mondhatsz mások nem ritkán
sokkal igényesebb honlapjairól lesújtó kritikát, mikor még a magad portáján sem
vagy képes összesöpörni? És ez az, ami engem igazán felháborít, pontosan, ezért
nem egyszer kértem már ilyen blogoktól kritikát, csakhogy meggyőződjek róla,
hogy valóban olyan trehány minőségben végzik-e a munkájukat, mint ahogyan, az
elsőre lejött nekem. Nem kellett csalódnom.
A dizájn részét most ne fejtegessük,
mert azt soha senkitől nem rendeltem, és nem is nagyon fogok. Térjünk rá inkább
a kritika részére, ami még inkább elkeserítő, révén, hogy itt a silány minőségű
bloggerek nyíltan nyilvánítják ki gyakorta direktben rosszalló véleményüket,
amely mindössze annyit szolgál, hogy mindenki lássa, hogy ők bizony észreveszik
a lehető legapróbb gondokat is, mert hát… Ők ilyen profik.
Ilyen profik a gyakran három soros
kritikáikkal, amelyekről süt, hogy egy sort sem olvastak el az adott
történetből (igen, ilyenbe is belefutottam), de bőszen ostorozzák az író helyesírását
(„Tapasztaltam néhány elütést, és egyéb helyesírási hibákat. „ – Ez mindig örök
szlogen, és nagyon szerencsés hiszen körülbelül a blogok 99,9%-ra jellemző,
hogy hiába nézzük át a szöveget 2-3-szor, akkor is marad benne egy-két hiba, ez
van.), valamint tesznek néhány semmitmondó megjegyzést a történetvezetésről (ha
igényesebb a blog, akkor azt mondják, hogy jó, szépen kidolgozott stb., ha
ránézésre is rossz a blog, akkor azt, hogy javíts mondjuk a karakterek
kidolgozásán.). Tehát, botrány, és fel nem foghatom, hogy egyáltalán mi a
céljuk ezzel… Mármint, egyszerűen nem értem az ilyen semmiből kinövő blogokat,
amelyek mögött legtöbbször egy minden irodalmi műveltséget nélkülöző, unatkozó,
semmiféle rutinnal az írás terén nem rendelkező tizennégy éves bloggerina ül
(tisztelet a kivételnek, mint mindig!), és osztja az észt. Meg még rosszabb
esetben a silány minőségű fejléceket is osztogatja a bölcsességei mellé.
Borzasztó. Szóval, kérek mindenkit, akit
ilyesfajta blog megnyitásán töri a fejét, először gondolkozzon el! Azzal
senkinek sem árt! Először gondolja végig, hogy valóban lesz-e arra ideje és
kapacitása, hogy igényes munkákat adjon ki a keze közül, amikhez még a tudása
is megvan, mert itt főleg arról van szó, a tudásról.
Mert, ha nem tudsz szerkeszteni, ne
nyiss ilyen blogot, ha nincs legalább pár befejezett történeted, ha nem ismered
a központozás szabályait (olyat is láttam már, hogy a kritika írója egy simán
igénytelen blogra, amelynek az írója még arra sem vette a fáradtságot, hogy
sorkizártra állítsa a szöveget, annyit írt, hogy minden tökéletes. Hát, nagyon
tökéletes… Még a space-t sem ismerte a bloggerina.), a dramaturgiát, a
történetvezetés alapjait, akkor ne nyiss ilyen blogot. Mert ahhoz, hogy mások
munkáiról alapos, értelmes véleményt tudj mondani, ahhoz tapasztalat és tudás
kell, mert a kritikaírás felelősség, amit nem kell mindenkinek magára venni,
pláne nem önként.
