2015. szeptember 3., csütörtök

Miért kívánod a saját testvéredet?



Szóval, hosszú csönd után, ma egy új, nemrégiben (legalábbis én nem olyan régóta észlelek belőlük többet) megjelenő írói trendről - avagy minek nevezzelek? - szeretném kifejteni a saját véleményemet. Azért fontos kihangsúlyoznom, hogy saját, mert az enyém és nem, nem kívánom ezt másokra rákényszeríteni. Én csak szimplán érdeklődöm, szóval lássuk a bloggervilág legújabb hottie-jait, a bátyjakat (ínyenceknek az öcsiket ajánlom)!

Kezdetnek szögezzük le, hogy mindenki arról ír, amiről akar, és mindenkinek az jön be, amit csak kis szíve megkíván. Engem - mint sok másik esetben korábban - nem konkrétan a téma megjelenése akaszt ki, hanem ahogyan az megjelenik, hiszen nézzük csak meg a Trónok harcát! A világ egyik legjobban megszerkesztett, megírt műve, és hoppá! Egy nagyon is erős vérfertőzéses szálat találunk meg benne. Ami nagyon is jól van ábrázolva, és itt van a kutya elásva. Egy mesterien megírt szál, ami a bloggeren megjelenő írásokkal ellentétben, nem idealizálja ezt a szituációt. Mert, ami itt folyik néha ezekben a "testvérszerelmes" blogokban, nos, azokban nem hiszem el, hogy azoknak a blogoknak a tizenhárom-tizennégy-öt éves gyerekbloggere kellőképpen fel tudja fogni, hogy éppen mit ír le, viszont a "tiltott gyümi" szituáció őt is bevonzza, és már is olyan cselekményszálat kezd boncolgatni, amelyhez még nincsen felnőve, és amelyet még egészen egyszerűen nem tud kezelni. És ez minden komoly témára vonatkozik, nem csak erre (drog, nemi erőszak, alkohol etc.)! Mert mint mondtam, írjunk szabadon, írjunk mindenről, DE el kell fogadni, hogy ahhoz, hogy valamiről tényleg alkotni tudjunk, ahhoz előbb fel kell nőnünk és tapasztalnunk, máskülönben olyan röhejes írásokba bonyolódnak bele, amely egy több évezrede bűnként "nyilvántartott" szituációt idealizál, ami egy gyerek/kamasz/űrpilóta lelkifejlődését, a párkapcsolatokhoz való hozzáállását (nem, nem állítom, hogy holnap a bátyjádra rámozdulsz, in general írok most a kapcsolatokról) alapjaiban változtatja meg. Nem feltétlen a jó irányba. 

Ha meg csak azért írsz ilyesmiről mert populista módon szenzációhajhászkodsz, hát akkor lelked rajta, csak néha gondolj bele, hogy mivel is szórakoztatod a panem et circenses-re vágyó népet, aki lehet, hogy épp egy tizenkét éves kislány, aki nem fogja tudni helyén kezelni, amit olvas...