tag:blogger.com,1999:blog-33300885961330986472024-03-05T16:26:17.907-08:00PAPÍRLAP - az írásról kendőzetlenül.Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-46250123042290363942015-09-03T04:48:00.001-07:002015-09-03T04:48:58.683-07:00Miért kívánod a saját testvéredet? <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/197322642/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data.whicdn.com/images/197322642/large.jpg" height="212" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, hosszú csönd után, ma egy új, nemrégiben (legalábbis én nem olyan régóta észlelek belőlük többet) megjelenő írói trendről - avagy minek nevezzelek? - szeretném kifejteni a<b> saját véleményemet.</b> Azért fontos kihangsúlyoznom, hogy saját, mert az enyém és nem, nem kívánom ezt másokra rákényszeríteni. Én csak szimplán érdeklődöm, szóval lássuk a bloggervilág legújabb <i>hottie</i>-jait, a bátyjakat (ínyenceknek az öcsiket ajánlom)!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdetnek szögezzük le, hogy <b><u>mindenki arról ír, amiről akar,</u></b> és mindenkinek az jön be, amit csak kis szíve megkíván. Engem - mint sok másik esetben korábban - nem konkrétan a téma megjelenése akaszt ki, hanem <b>ahogyan az megjelenik,</b> hiszen nézzük csak meg a <i>Trónok harcá</i>t! A világ egyik legjobban megszerkesztett, megírt műve, és<i> hoppá</i>! Egy nagyon is erős vérfertőzéses szálat találunk meg benne. Ami nagyon is jól van ábrázolva, és itt van a kutya elásva. Egy mesterien megírt szál, ami a bloggeren megjelenő írásokkal ellentétben, <b>nem idealizálja ezt a szituációt. </b>Mert, ami itt folyik néha ezekben a "<i>testvérszerelmes</i>" blogokban, nos, azokban nem hiszem el, hogy azoknak a blogoknak a tizenhárom-tizennégy-öt éves<i> gyerek</i>bloggere <b>kellőképpen fel tudja fogni, hogy éppen mit ír le</b>, viszont a "<i>tiltott gyümi</i>" szituáció őt is bevonzza, és már is olyan cselekményszálat kezd boncolgatni, amelyhez még nincsen felnőve, és amelyet még egészen egyszerűen <b>nem tud kezelni.</b> És ez minden komoly témára vonatkozik, nem csak erre (<i>drog, nemi erőszak, alkohol </i>etc.)! Mert mint mondtam, <b>írjunk szabadon, írjunk mindenről,</b> DE el kell fogadni, hogy ahhoz, hogy valamiről tényleg alkotni tudjunk, ahhoz <b>előbb fel kell nőnünk</b> és tapasztalnunk, máskülönben olyan röhejes írásokba bonyolódnak bele, amely egy több évezrede bűnként "nyilvántartott" szituációt idealizál, ami egy gyerek/kamasz/űrpilóta lelkifejlődését, a párkapcsolatokhoz való hozzáállását <i>(nem, nem állítom, hogy holnap a bátyjádra rámozdulsz, in general írok most a kapcsolatokról</i>) alapjaiban változtatja meg. Nem feltétlen a jó irányba. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha meg csak azért írsz ilyesmiről mert <i>populista módon szenzációhajhászkodsz,</i> hát akkor lelked rajta, csak néha gondolj bele, hogy mivel is szórakoztatod a <i>panem et circenses</i>-re vágyó népet, aki lehet, hogy épp egy tizenkét éves kislány, aki nem fogja tudni helyén kezelni, amit olvas...</div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-37645640904063947682015-03-04T06:41:00.001-08:002015-03-04T06:41:22.605-08:00Hírek<div style="text-align: center;">
<u>Sziasztok!</u></div>
<div style="text-align: center;">
<u><br /></u></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://data2.whicdn.com/images/164360971/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://data2.whicdn.com/images/164360971/large.jpg" height="188" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ő rá csak nem haragudhattok...<i> :DD</i></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<u><br /></u></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Eme rövid bejelentkezéssel szeretném elejét venni az elégedetlenségnek. Tudom, hogy <b>vannak még függőben lévő kritikáim</b>, nem felejtettem el őket, és igyekszem a távoli jövőben sem elfelejteni őket, viszont ellentétben azzal, hogy pár hete még abban a boldog tudatban<i> létezgettem</i>, hogy konkrétan semmi dolgom nem lesz az elkövetkezendő hetekben, nos ez nagyon nem így alakult. <b>Megkaptam egy munkát</b> - amit imádok, de nagyjából reggel nyolckor már nem vagyok otthon, este nyolckor meg még nem értem haza, szóval...<i> húzós</i> -, valamint úgy néz ki, hogy <b>a közeljövőben</b> (lehet, hogy már ebben a hónapban) <b>hosszabb időre külföldre kell utaznom </b>szintén munka miatt, szóval fogalmam sincs konkrétan arról sem, hogy egy hét múlva ilyenkor még ezen a földrészen leszek-e egyáltalán. Szóval, én igyekszem olvasni, írni (<i>a történeteimet is csak azért tudom frissíteni, mert nagy részük már meg van írva több fejezetre előre</i>), de nem tudok pontos dátumot mondani. Mindenki türelmét kérem!<u><b> De addig is sok puszi Nektek, és köszönöm, ha megvártok! :)</b></u></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-19303690806530158202015-02-06T07:02:00.001-08:002015-02-06T07:02:26.177-08:00Kritika 2. - "What You Need"Szóval, meg is hoztam a következőt, és ennek elején jelezném, hogy <b>ötös bontás</b>ban fogok dolgozni, tehát, <b>a majdani ötödik kritikánál jelzem, hogy, na most lehet újra rendelni</b>. ¿<i>Lo comprendéis?</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data3.whicdn.com/images/161452928/large.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data3.whicdn.com/images/161452928/large.png" height="158" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u><a href="http://whatyouneedff.blogspot.hu/2015/02/6-bejegyzes-part-1.html" target="_blank">Kritika 2. - What You Need</a></u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nos, még mielőtt itt bármibe is belekezdenék, szeretném leszögezni, hogy <b>nagyjából annyi közöm van az ázsiai, azon belül is a koreai kultúrához, mint kacsának a makadámdióhoz</b>, tehát velem ilyen téren mindent meg lehet etetni, el fogom hinni, hogy ott ez és ez van, szóval ilyen kulturálisan szakszerű szemszögből nem nézhetem a dolgokat. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És itt is jön az első észrevételem (de mondom, én mindent elhiszek ezzel kapcsolatban)! Mindenkit "<i>mistereznek</i>", "<i>misseznek</i>" meg etc. Egy koreai iskolában? Persze, egy idő után megszoktam, meg ahogy éreztem, ez a "Mr. Kim-ezés" ad egy plusz szexuális vonzerőt a tanár úrnak, de eleinte leginkább az jutott eszembe, hogy milyen lett volna, ha annak idején én is úgy rohantam volna a matematika tanáromhoz, hogy "<i>Mrs. Faludy, Mrs. Faludy, várjon!</i>". Tehát, ez nekem maximum így kulturálisan zavaró (ugyanezt érzem, amikor egy spanyol történetben látom ezeket, szóval...), mert nem hiszem el, hogy ők ezt használják, hiszen gondolom, megvan rá nekik a saját megszólításuk. De erről ennyit. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A másik alapkövünk, amire szeretnék kitérni még, az csupán annyi lenne, hogy <b>nézd át jobban a fejezeteket, mielőtt kirakod, </b>mert látom, hogy nem rossz az, amit leírsz, de néhol nagyon sok az elütés, ami zavaró. Én azt szoktam csinálni, hogy megírok egy részt, utána egy óráig hagyom, csinálok, akármit, majd visszamegyek, elolvasom kétszer-háromszor, javítom, és utána mehet. Szóval, mindenképp javaslom, hogy légy egy kicsit precízebb. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ezután nagyobb egységekre bontva fogom kivesézni az írásodat, mert úgy remélhetőleg minden eszembe fog jutni az adott részről, amit meg szeretnék osztani veled. Na, lássunk neki! Az első nagyobb egység az 1. bejegyzés, 2. bejegyzés és a 3. bejegyzés 1.1.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u>1, 2, 3.1. fejezet</u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mindenképp le kell szögeznem, hogy rögtön az elejétől kezdve úgy éreztem, hogy egy olyan szürreális világba fogsz engem elkalauzolni, ahová én magamtól sosem mennék, és ami teljesen biztos, hogy nem fogja elnyerni a tetszésemet, mert egyszerűen nem olvasok ilyesmit, és nagyon is távol áll tőlem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tévedtem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A legmeglepőbb módon, <b>valahogyan sikerült megvenned engem ezzel a szexuálisan abszolút túlfűtött iskolai légkörrel, a kicsit túlzottan is begerjedt főhős lánykával, és barátnőjével,</b> (a töréspontig szigorúan!) na meg persze Mr. Kimmel, aki talán az egyetlen ázsiai származású férfi, akit eddig életemben vonzónak találtam (<i>és ez sajnos el is múlt, nem úgy mint szegény heroinánál</i>). De ne szaladjunk ennyire előre! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A nevek megjegyzésével problémáim voltak, szóval azokat most is mellőzném leírni (esélyem nem lenne). Szóval, a napló bejegyzések megoldása itt tetszett, nem éreztem erőltetettnek, viszont néha te is<b> beleesel abba a hibába, hogy elfelejted, hogy naplószerűen írsz.</b> Tehát, elkezdődik a bejegyzés, és egy ideig tart is szépen, de a fejezet végére már egy "sima" regényként olvashatjuk teljesen pontos leírásokkal, hogy a főhősnő mit lát, rá mi hat, satöbbi. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Én a helyedben megmaradnék ennél a naplós résznél olyan módon, hogy elindítom a fejezetet a naplóval, ott írjon arról, ami történik majd az adott részben, és utána egy vágással áttérnék a "normális" módra, és kifejteném, amit a naplóban megemlítettem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ezenfelül a másik problémámat igazából nem róhatnám fel, mert hát, értem én, hogy ez a regény stílusa, de néhol nekem már voltak hajmeresztő fordulatok, amiket még ilyen erotikus környezetbe ágyazva is nehéz elhinni. Ilyen volt például a vécés jelenet Mr. Kimmel és a biológia tanárnővel. Ott nekem már sok(k) volt, mert nem éreztem hihetőnek. Szóval, oké, a stílus, az erotikus vonulata a regénynek, de nekem fontos, hogy hiteles legyen, és annál a jelenetnél kb. azt éreztem, hogy én aggódom Mr. Kim állása miatt Mr. Kim helyett. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u>3.2, 3.3, 4.1. fejezet</u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ebben a blokkban különösen érvényes, hogy nézd át jobban! Nagyon sokszor lehagyod a ragokat (benne - bennem, akart - akartam, ilyenek), és bajok vannak bizonyos szavakkal (iskola orvos - iskolaorvos, fájdalom csillapító - fájdalomcsillapító, túl élem - túlélem), meg a bátyja szóval, amit konzekvensen bátyának írsz. Ennyit erről a részéről a dolgoknak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A történetet szépen vezeted, <b>fut a cselekmény, látok magam előtt mindent, annak ellenére, hogy kicsit a leírásokat néhol hiányosnak érzem</b>. Tehát, azt nagyjából mindig látjuk, hogy a főhősnő hogyan öltözik fel, milyen a haja, de pl. Mr. Kimről nekem elkéne néha egy kis leírás, mert persze, látom a szereplőknél, jól néz ki, vonzó, de ezt a szövegből is szeretném látni. Úgy lenne teljes nekem. Ugyanez vonatkozik Narira is. Édes karakter, és úgy érzem, hogy nem hagyod eléggé kibontakozni (bár, azt hiszem, hogy ez még változni fog, legalábbis a Kimhez való hozzáállásából erre következtetek). </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u>4.2, 4.3, 4.4. fejezet</u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
- <b>Néha problémát érzek nálad a mondatalkotásnál.</b> Nagyon mereven használod a szórendet, nagyjából, mintha valami angol sémát akarnál ráhúzni: alany-állítmány... például itt:</div>
<div style="text-align: justify;">
"<i>Nagyot nyeltem. Ez most komoly? Joonmyun-ssi a szexről fog beszélni?</i>" - Szerintem itt a "<i>Nagyot nyeltem. Ez most komoly? Joonmyun-ssi fog a szexről beszélni?</i>" forma kifejezőbb lenne, hiszen a főhős azon van kiakadva, hogy ki fog a szexről beszélni, nem pedig azon, hogy a szexről fog beszélni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben a blokkban éreztem először, hogy <b>Mr. Kim karaktere mennyire erősen megformált</b>, mert valami hihetetlenül az! Ritkán érzek tényleg igazi ellentétek történetekben, ritkán van az, amikor tényleg elhiszem, hogy az adott illető velejéig romlott, és nálad elhittem, és ez nagyon sok dobott az egészen a későbbiekben is (még a töréspont után is). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>4.5, 4.6, 4.7. fejezet</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig a blokkig igazából semmi negatívat nem éreztem az írásoddal kapcsolatban, apróbb hibák voltak, de a cselekmény vitt magával, és igazán nem zavart semmi.<b> Viszont!</b> Itt rögtön belefutottam egy olyan dologba, <b>amire én olyan szinten borzasztó allergiás vagyok, hogy ennél jobban már csak a laktózra lehetek allergiás</b>... Ez pedig nem más mint <b><span style="font-size: large;">a komoly témák helytelenül kezelése </span></b>(erről ebben a blogban is van egy cikk), mert az, hogy<b> a főhősnőt nagyjából több órán keresztül erőszakolják</b> (ráadásul úgy, hogy még szűz volt előtte a lány!), vérzik az egész alteste, és mindezek után a hölgy legnagyobb vágya, hogy szeretkezzen egy másik pasival (aki ráadásul orvos! Nincs az az orvos, aki ilyen sérülések után ne az ügyeletre vinné...), azt nem az, hogy nem veszi be a gyomrom, hanem <b>tiszteletlennek érzem azok felé a nők felé, akiknek ilyesmit ténylegesen el kellett szenvedniük életük során. </b>Szerintem bármelyiküket megkérdezheted, ők is el fogják mondani, hogy teljesen mindegy ki csókolgatja őket ilyen trauma után, akkor is a szex az utolsó, amire a testük vágyna... Mert értem én, hogy ez egy "erőteljesebb" hangvételű történet ilyen síkon, de azért maradjunk meg legalább az orvos realitás talaján (ha már az emberi méltóságon nem sikerült). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És nem. <b>Az, hogy a lány egy ilyen eset után nagy boldogan szeretkezik egyet az általa kedves férfival az nem fogja kitörölni a traumát a fejéből.</b> Ilyen nincs. Sem orvosilag, sem pszichológiailag, sem sehogy... Mert ez nem így működik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az meg már csak a hab volt a tortán, hogy mindezek után a lány, amikor rátalált Mr. Kimre, aggódott érte (?!), és már csak egy esetlen, beteg embert látott, akinek segítségre van szüksége, és lám, ő van ott, akkor ő meg is adja neki. Annak az embernek, aki megerőszakolta?! <i>Itt komoly lelkierő kellett ahhoz, hogy tovább olvassak, és ne mondjam azt, hogy itt befejeztem.</i> És ezt most nem bunkóságból, bántásból, hanem egyszerűen meggyőződésből mondom. Értem, hogy cselekményileg jó dobás volt ez, hiszen én is szurkoltam a lánynak meg Dr. Kimnek, de ennek nem ilyen események közepette kellett volna megtörténnie, az pedig, hogy a keletkezett sérelmeket egy "szeretlekkel" próbálod úgymond orvosolni, na... arról a "Szürke ötven árnyalata" jutott eszembe. <b>Abban kezelték utoljára ennyire semminek az ilyen dolgokat. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"<i>Nem volt szép tőle, hogy megerőszakolt, de ha tudatánál lett volna, biztos nem tette volna olyan szörnyűséget. Vajon milyen lehet, amikor szerelmes?</i>" - Remélem, hogy ez csak ilyen elütés vagy mellékvágány vagy akármi más... Nem volt szép tőle. Értem, bár az én szótáramban ezt a kifejezést mondjuk arra használom, ha valakinek azt mondom, hogy hogy pl. "<b>Nem volt szép tőled, hogy megetted a csokimat!</b>", nem pedig "<b>Nem volt szép tőled, hogy megerőszakoltál, de elnézem neked, hiszen csak egy gyógyszerfüggő nyomorulttá tetted magad, de szerelmesen biztos édes vagy. Apropó, milyen lehetsz szerelmesként?</b>" És ezek után a csaj a kedvére akar tenni. Annak, aki megerőszakolta. Azért, hogy kedvesebb legyen hozzá. Kezdem feladni. <strike>Holnap várok mindenkit szeretettel a nyilvános "Szürke ötven árnyalata" könyvégetésre, mert utoljára ott láttam ilyen logikus következtetéseket erőszaktevőkkel kapcsolatban. </strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A blokk utolsó fejezet pedig... Nos, elnézést, a szóhasználatért, de ott azt éreztem, hogy valakit meg kell ütnöm. Leginkább a főszereplő lányt, mert ennyire buta, naiv, lehetetlen nő nem létezik még egy a Földön (talán csak Ana). Arról meg ne is beszéljünk, hogy remélem, nem én jelzem először a számodra, de <b>a megszakítás nem védekezés,</b> ahogy a hüvelykúp sem a legbiztosabb dolog a világon (persze, később a lány erre rájön, de pont nem érdekli. Felelősségteljes). <i>Pharmatex bébi</i>? *felvilágosítás OFF. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután nem bontom blokkokra, mert igazából <b>nem tudom már úgy értékelni a cselekményt, mint korábban, mert innentől kezdve, nekem ez nem reális, nem hihető</b>. Soojung gesztusai, érzései teljesen hiteltelenek a számomra. Ő az egész történetben szerelmes. Állandóan. És a történet elején ugye az az alap, hogy ő annyira szerelmes Dr. Kimbe, hogy az valami elmondhatatlan. Ez hová lett? Azáltal, hogy ennyire gyorsan "beleszerelmesítetted" az erőszaktevőjébe, azzal leromboltad az egész korábbi cselekményt. Semmit nem ért az egész korábbi történés. Semmit nem befolyásol most. Akkor minek volt? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik kardinális pont pedig <b>Sulli</b>. Tudom, hogy ő nagyon fontos, értem, hogy mi volt hármuk között, meg értem én a kómát is, csak azt nem, hogy <b>miért kell hülyíteni azt a szerencsétlen lányt</b> (és ezáltal nyakatekerni teljesen feleslegesen az egész cselekményt)? Mitől lesz jobb neki, ha azt hiszi, hogy még minden szép rózsaszín, és utána még mindig legyengülten, sokkosan kapja meg az új történéseket, mintha most elmagyaráznák neki, hogy három év babám, az három év, nincs semmi baj, itt vagyunk veled, és mindenben segítünk neked, de történtek azért velünk is dolgok (<b>amit a lány simán fel tudna fogni, révén, hogy egyáltalán nem úgy írtad őt le, mint akinek újra kéne tanulnia mindent, és totál elveszett, arról nem is beszélve, hogy ennek révén kicsit jobban utána nézhettél volna a kómának, mert egy három évig abban lévő ember, aki még enni sem tud önállóan, az két héten belül nem fog újra iskolába járni.</b>)... Ezt egyszerűen nem értem, hiába is próbálta meg valamelyik testvér szívhez szóló monológgal elmagyarázni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt ezt követő részekben megint csak a már előbb elmagyarázott dolgokat tapasztaltam: <i>nem tudtam elhinni</i>. Mert értem én, hogy milyen természetet akartál megírni Mr. Kimnek, és el is tudtam hinni, de utána, azáltal, hogy erőszaktevővé tetted, azzal teljesen ledegradáltad a szememben, ahogyan a főszereplő lányt is, aki észbeli képességekben vetekedik Bellával és Anával. Egyszerre. És ez cseppet sem kedvező megállapítás, pláne tőlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az írásmódoddal alapvetően nincs baj</b>, kicsit maximum néha hanyagnak érezlek, mert sok az elütés, de ennyi. Ezeket ki tudod javítani, ezzel a történettel kapcsolatban meg többet nem nagyon tudok mondani. <b>A töréspontig élveztem, tetszett, gördült, de utána nem tudtam értékelni. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-21319419227532817502015-02-04T02:50:00.001-08:002015-02-05T00:42:01.480-08:00Kritika 1. - "Édes élet"<div style="text-align: center;">
<i>AudreyFictions</i> megint kritikát ír, és mivel ennyire ráér, ha valakit nem tántorítanak el a következő sorok, akkor jelentkezzen bátran, <b>írok kritikát még szívesen mindenkinek</b>! :)</div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><a href="http://edeseletdolcevita.blogspot.hu/" target="_blank">Kritika 1. - Édes élet</a></u></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data2.whicdn.com/images/46342797/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data2.whicdn.com/images/46342797/large.jpg" height="140" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A kinézetről különösebb mondanivalóm nincsen, nem tudom, hogy rendelted-e vagy saját magad alkottad, de <i>nekem tetszik, igényes</i>, <i>a színe pedig különösen érdekes, </i>lévén, hogy nem nagyon találkozni ezzel a színvilággal. Vagy én vagyok színvak, és mindenki más ilyen kompozíciókkal találkozik. Mindegy is, térjünk is rá a történetre, az már inkább az én asztalom!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor elolvastam a prológus első pár sorát, az jutott eszembe, hogy te még nyilván nagyon fiatal vagy (<i>félreértés ne essék, ez nem degradáló jelző</i>), és még életedben nem láttál egyetlen egy hivatalosan levelet sem, révén, hogy úgy címezted meg, hogy "Kedves...", és ezt követő sorok sem voltak túl hitelesek (most elképzeltem, ahogy a NAV valakinek így ír levelet: <i>"Kedves István, értesítjük Önt, hogy adótartozása a mai napon hárommillió forint fölé emelkedett, legyen szíves, olyan kedves kiegyenlíteni azt. Tovább szép napot, Nemzeti Adó és Vámhivatal"</i>). Szóval, <b>egy hivatalosan levél nem így néz ki,</b> még ha egyszerű gimnázium küldi is azt. Ilyeneknek nézz utána. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik, ami rögtön szemet szúrt az<i> a nem sorkizárt szöveg</i> és a <i>space-használat hiánya</i>, de mivel <b>ezeket később már javítottad, </b>így ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egységesebb, igényesebb lenne, ha a többi részt is kijavítanád. De ez csak, amolyan javaslat. Most nézzük részekre bontva a dolgokat!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Prológus</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- <b>Helyesírásra figyelj,</b> mert nagyon sok elütés van benne, és bár a későbbiekben javultál, mégis gyakran találkozni velük. Nézd át többször a szöveget!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Krisz, a báty nekem kicsit életképtelennek tűnik. Rendben, éljen huszonöt évesen otthon, de akkor nem értem, hogy mi van vele? Van barátnője, elvégezte az egyetemet, és még mindig otthon ücsörög, és vár a csudára, legalábbis a bemutatásából erre következtettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy érzem, hogy ez <i>a szüleim nem foglalkoznak velem</i>-dolog a történet további folyásában elsikkadt, így nem látom értelmét (pláne, hogy utána kiderül, hogy Barbi anyja ekkor már régen halott, akkor pláne nem értem.).</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hanyagoljuk az ilyen mű "<i>áfjonka</i>" üzeneteket. Borzasztóak, erről nem is tudok többet mondani. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ellentétek vonzzák egymást? Csak mert más színű a hajuk? Értem, hogy ilyen nagy barátságot akarsz Miával bemutatni, de nem jött át, meg nem is látom különösebben értelmét, maximum olyan szerepe lehet majd neki is, mint Andrisnak: lehet szomorkodni a tönkrement barátságuk miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- <b>Mellőzzük a halmozott írásjeleket,</b> meg a ténylegesen elhúzott betűket! - Nem egyszer használsz ilyeneket. Ne tedd, a Fejős Éva szintű "regényekben" rendben van, de az egy olyan alacsony irodalmi "érték", amiért a fákat sajnálom, meg magamat, hogy egyet is elolvastam belőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>1. fejezet</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- <b>Az első bekezdését feleslegesnek érzem</b>, ugyanazt írod le benne, mint a prológusban, nem értem, hogy minek kell kétszer? Mia a legjobb barátnője, etc. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért művelt Bence attól, mert el tudja olvasni a feltehetőleg borítón virító címet? - ezzel kapcsolatban egy csomószor <b>csinálod azt, hogy leírsz valamit, nagyjából csak azért, hogy írj valamit</b>, mert ha belegondol az ember, akkor semmi értelme. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj az igék használatára: "<i>üvöltöttem el magamat</i>", nem illik a helyzethez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem én, hogy valószínűleg ez a srác lesz a vonzó szereplő, de a <b>mocsárszínű szem</b>ekkel, meg a <b>malacka szerű röfögés</b>hez hasonlító nevetésével elintézted, hogy semmi vonzót ne találjak benne nagyjából soha többé ebben az életben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Ki az a Linda?</i> - később kiderül, persze, de eddig sehol sem említed, az olvasó meg csak kapkodja a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát, Barbinak van egy nagy szerelme Andris, de két sor csevej után már azon agonizál, hogy a csávó, akiről annyit tud, hogy ő is szereti a kedvenceit, miért nem kéri el a számát, a facebookját, akármijét... <i>ne, ezt ne. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- A legtöbb tini köszönni se tud rendesen, ezek meg kezet fognak egy osztályon belül, kicsit <b>hihetetlen gesztus</b> számomra, amelyet még többször is megismételsz, és még mindig nem találom a létjogosultságát, és ettől megint csak az érzem, hogy neked ezek a szereplők felnőttebbek a fejedben, mint, amilyennek lenniük kellene. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>2. fejezet</u> - itt inkább már csak kérdések merültek fel bennem, amikre nem kaptam választ a továbbiakban sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, ezek a kis létszámú osztályok... <b>SZJG</b>. <i>Ugye, nem lesz benne semmi ilyesmi?</i> Mert az borzasztó lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt kell, hogy gondoljam a leírásaid alapján, hogy sem te, sem pedig a főszereplő lány nem utazott még sem metróval, sem pedig vonattal ebben az életben. És szerintem te nem a hármas, "szocreál" metróra gondoltál, hanem a kisföldalattira. Az tényleg aranyos, régiség, míg a hármas... az leginkább hajléktalanszálló, némi sztálinista beütéssel. Ha pedig Pesten élsz, akkor végképp nem értem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha most kel fel a nap, akkor Barbi mégis hánykor indult Debrecenből?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért kell titkolni, hogy ők már találkoztak a vonaton?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>3. fejezet</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy érzem, hogy<b> ez az Andris vonal csak azért van benne a történetben, mert utána, majd ha Bencével alakulni kezdenek köztük a dolgok, akkor majd lehet rajta agonizálni.</b> Igen, ám lehet, persze, csakhogy Andris már most egy bolha fontosságával bír Barbinak, akkor miért lenne később más? Úgy érzem, hogy Barbi csak így néhányszor elgondolkodik Andrison, és akkor annyi, higgyük el, hogy neki ő a legnagyobb szerelme világon (<i>ja, akiről többször is le van írva, hogy konkrétan tesz a lány fejére, mert inkább a haverjaival van. Igazi mintalovag</i>). </div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem én a hotel feletti kibukást, csak mégsem. Én nem jártam rossz iskolákba (speciel négyben is megfordultam), de soha nem volt különösebben nagy szám az osztálykiránduláson lévő szállásunk. Sőt... Tehát, nem értem, miért vannak kibukva egy motelen, amiről még csak le sincs írva, hogy miért olyan borzasztó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- <b>Az emberi gesztusok leírásában nagy hiányosságokat látok, </b>amik ebben a fejezetben különösen kiütköznek. Megkérdezi a srác, hogy ők kicsodák, és Barbi elkönyveli egy perverz állatnak. Miért? És miért kell kihangsúlyozni, hogy nem fogott velük kezet? Egy kicsit úgy érzem, hogy te felnőttebb emberekről akarsz írni, mint akikről ténylegesen írsz, ahogy azt már korábban is említettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>4. fejezet</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szögezzünk le valamit:<b> triumvirátus = 3 férfi szövetsége</b>. Kerüljük a használatát minden három, egymás társaságát kedvelő emberre</div>
<div style="text-align: justify;">
- Folyton árakra, meg üzletekre célozgatsz, de nincsenek eltalálva az árkategóriák (persze, minden viszonyítás kérdése, de azért a <i>Converse</i> cipőmárkák közül nem méregdrága, ahogy a <i>New Yorker </i>sem a ruhamárkák közül, pláne nem lehet egy szintre helyezni a <i>Zarával</i>).</div>
<div style="text-align: justify;">
- 40 fok, bőrdzseki és egy kamasz fiú, nem jó párosítás. Itt látom, hogy egyfajta stílust akarsz adni mindenkinek, de itt nem tudtam elvonatkoztatni egy <i>AXE</i> reklámtól. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>5. fejezet </u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt éreztem először, hogy klasszikus hibákba esel, és a<b> cselekmény miatt fel akarod gyorsítani az emberi kapcsolatok kialakulását,</b> mert Barbi meg Vivi még alig ismerik egymást talán hat-hét órája, de már nagy barátok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- <b>Lassíts az érzelmeken.</b> Senki nem szeret bele a másikba két pillanat alatt, pláne nem olyan érveléssel, hogy milyen nagy bicepsze van. Ezt vonzalomnak hívják.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>7. fejezet</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- <b>Barbi meséje egy kicsit kevés volt nekem.</b> Az autópályán mentek, rendben van. És? Mi történt? Ott nem jön velük szembe semmi, ha meg kisodródnak százhetvennel, akkor ott senki nem marad életben, nemhogy egy éppen szülni készülő nő.<i> Szóval? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben a részben megint <b>úgy érzem, hogy felnőttebb emberekről akarsz te írni igazán. </b>Egy 14-15 éves gyerek nem beszél így (ezt a szajhás részre értem például), és ez végigkíséri az összes részt, aminek nekem az egészet kicsit hiteltelenné teszi (kigyúrt fiúk, gyönyörű, stílusos lányok, kezet rázó gyerekek, ilyesmik). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Összességében ez nem egy rossz történet,</b> a hatodik fejezet például tetszett, abban nem is találtam kivetnivalót, révén, hogy<b> ott éreztem először, hogy én ténylegesen 14-15 éves gyerekekről olvasok</b>, nem pedig nyakkendős, bicepszes férfiakról, meg pasikat sasoló nőkről, akik már szakítanak, csalódnak, meg folyton kezet ráznak. Szóval, az a rész jó volt, és egészben mint mondtam, ez nem rossz, de<b> sok gyenge pont van benne, ami számomra hiteltelenné teszi,</b> és roncsolja az egész cselekmény élvezhetőségét. Nem megbántani akartalak, én ezeket látom. Szerintem mindenképp folytasd, mert a fejlődés, a potenciál meg van az írásodban, ezek pedig csak "<i>gyerekbetegségek</i>", amiket ki fogsz nőni. <b>Már hét fejezet alatt sokat fejlődtél, és javítottál,</b> ez pedig mindenképp értékelendő. </div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-7907740386328664032015-01-23T13:21:00.001-08:002015-01-23T13:30:08.463-08:00Amikor lekerülnek a ruhák, avagy okosan vetkőztessünk!<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<u><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Amikor lekerülnek a
ruhák, avagy okosan vetkőztessünk…<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<u><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBfWewEfdm0mEEaLr2lwbn_OL__GcH9S_fbaIEzqXrrJ3wLv-FiiWCXU0b5P5MqMnwK5P2jezNB0onj9ibuOo423WlOlGH9kT5HsPkVf26NO-nMzPS2Ow8ShEW9fUjd9Rx87qWjVbiWPAX/s1600/largeg.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBfWewEfdm0mEEaLr2lwbn_OL__GcH9S_fbaIEzqXrrJ3wLv-FiiWCXU0b5P5MqMnwK5P2jezNB0onj9ibuOo423WlOlGH9kT5HsPkVf26NO-nMzPS2Ow8ShEW9fUjd9Rx87qWjVbiWPAX/s1600/largeg.gif" height="145" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<u><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Kissé régen már, de <i>ask.fm</i>-en érkezett hozzám a
kérés/kérdés, hogy írjak arról, hogy én hogyan látom, illetve <b>miben</b> <b>látom a jó szexjelenetek megírásának a kulcsát</b>, és mivel most
nagyon úgysem volt külön témaötletem, amin kibukhattam volna, ezért úgy döntöttem,
hogy megírom, mint eme hónap témáját. Szóval lássunk is hozzá!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">1.
Legyünk tisztában a biológiával!<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- Szerintem <b>ez az egésznek az alapja</b>, és persze ezzel nem azt akarom közölni a
nagyérdeművel, hogy most akkor tessék fellapozni a biológia könyvet, meg
bekapcsolni éjfél után az ötvennégyes csatornát (<i>csak tippelek :DD</i>), hanem azt, hogy gondoljuk végig reálisan a
dolgokat, és ne írjunk le hülyeségeket. Mert sajnálom, ha most szíveket török
össze, de <i>a valóságban nagyon ritka, hogy
valakik egész éjszakán keresztül, este tíztől hajnali ötig,</i> mint a nyulak,
folyton egymással szinkronban elélvezve… Valamint, bár nagyon romantikusak az
ötvenszer élvezős, rögtön szuper minden első alkalmas jelenetek, ezek a
valóságban, hát… Not really. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">2.
Védekezzünk!<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- Míg a valóéletben szerintem
mindenki megkap minimum két alkalom szexuális felvilágosítást az iskolában,
ahol szinte már csak rá nem húzzák a fejünkre az óvszert, addig történetekben
ezt a momentumot nagyon ritkán lehet olvasni, már pedig, <b>ha valaki nem védekezik, akkor annak baba lesz vége</b> (és mostan bort
iszok, és vizet prédikálok, mert belegondolva, nekem is van egy ilyen
jelenetem. Enyje. ). Szóval, tessék tenni ez ellen néhány odabiggyesztett plusz
mondattal! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">3.
Számítson!<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- Soha nem értettem az olyan
szexjeleneteket, amik teljesen nyilvánvalóan <i>csak azért lettek beleírva a történetbe, hogy a fejezet címe melléírt
+18-as felhívás odacsábítsa az olvasókat</i>, hogy azok utána valami lehetőleg
minél durvább, belemenős szavakkal kifejtett semmit olvashassanak. Mert most
őszintén, szeretem én a jó pasikat, meg minden, de az ötvenedik alkalommal
baromira nem tud érdekelni, hogy hogyan csúsztatta a főhősnőnk a kezét végig a…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- Szóval, értitek. <b>Számítson az, amit leírsz</b>, legyenek
mögötte érzelmek, legyen oka, hogy azt teszik, amit tesznek, robbanjon fel a
világuk, azért, mert erre a szintre léptették a kapcsolatukat. <b>Máskülönben le se írd</b> (túlzok nyilván,
egy-két ilyen belefér, de nem kell sok), mert belefullad a történet a sok
szexbe, és mikor tényleg oda jutunk, hogy na, most élete szerelmével van a
főhősünk, akkor már nem lesz különleges, mert hát… <i>Láttunk már karón varjút, na.</i> Én ilyenkor általában bevezetem a
jelenetet, utána célozgatnak rá, beszélnek róla a szereplők, de nem írom le,
mert mint írtam, nincs értelme. A történetet nem vezeti előre, a szereplőről
nem árul semmit az, hogy hogyan vonaglik az épp aktuális pasi alatt, szóval,
nem kell (ugye, <b>alapszabály az, hogy,
ami nem vezeti előre a történetszálát, vagy nem engedi közelebb az olvasóhoz a
szereplőt, azt nem írjuk le</b>). <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">4.
A megfelelő páros<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- Na, igen. Ez a másik, amit külön
kiemelnék (amellett, hogy ez a páros a biológiának megfelelően végezze, amit
végeznie kell), hogy <b>a megfelelő
szereplőket kell egymással párosítani.</b> Velem is megesett rengetegszer, hogy
elterveztem a történetet egy irányba, de aztán a szereplők vagy annyira
taszították/vonzották egymást, hogy át kellett írnom az egészet (a <i><a href="http://bravado-realmadrid.blogspot.com/" target="_blank">Bravado</a></i> esetében például <i>Jacerei</i> és <i>Nando</i> eleinte tényleg csak barátok voltak, aztán teljesen más
irányba kellett miattuk írnom az egészet, viszont ugyanebben a történetben egy
másik szereplővel, amikor összehoztam a főhősnőt, ki is kellett írnom ezt a
szálat, mert taszították egymást). <b>Ezt
érezni fogjátok</b>, figyeljetek erre, mert ha így tesztek, akkor sokkal jobb
lesz a végeredmény, mintha csak azért is erőltetnéd a szálat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: small; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">5.
Szikrázzon az a levegő!<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nagyon fontos, hogy szépen <i>építsd fel a kapcsolatukat</i>, míg el nem
jutnak az ágyig (persze, az már más kérdés, ha egy bulis este utáni egyéjszakás
kalandról beszélünk), mutasd be, hogy miért is akarnak ők közelebb kerülni
egymáshoz, mi vonzza őket a másikban annyira, hogy nagyon. Én, ha ilyen
jeleneteket olvasok, akkor <b>nem várok
sokat, csupán csak annyit, hogy, én is meg akarjak halni, ha nem érinthetik meg
egymást rögtön</b>, és most azonnal.</span></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-85085426993080180552014-10-02T09:28:00.000-07:002014-10-02T09:28:15.827-07:00Kifakadás - Avagy elmélkedés a nemi erőszakról és a bloggerek kapcsolatáról<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 11.35pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 11.35pt;">Nemi
erőszak, bántalmazás, és a többi ínyencség…</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 11.35pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data3.whicdn.com/images/133759570/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data3.whicdn.com/images/133759570/large.jpg" height="184" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 11.35pt;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 11.35pt;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><b>Avagy miért ír
valaki olyasmiről, amiről halványlila gőze sincsen?</b> Már meglehetősen régóta
érlelődött bennem ez a cikk, de most egy nemrégiben olvasott blog, amelyben, ha
azt mondom, hogy nem kezelték megfelelően a fent említett témát, akkor még
finoman fogalmaztam, mondjuk úgy, hogy kihozta belőlem a vadállatot. És akkor
ismételten finoman fogalmazok, mert, mikor olyan bődületes baromságokat
olvasok, ami nemcsak, hogy baromság, de egyben nemes egyszerűséggel sértő is
azokra a borzalmas sorsot megélt nők millióira, akik ilyeneken mentek
keresztül, akkor igen, mondhatni, hogy eléggé felforr az agyvizem, és
legszívesebben minősíthetetlen hangnemben vágnék a blogger orra alá videókat,
amikben ilyen lányok mesélnek a velük történt szörnyűségekről. És akkor talán
mindenki kétszer meggondolná, hogy mit, és hogyan kell kezelni. Mert nem így,
mert nálam az vágta ki a biztosítékot (<i>nevesíteni nem fogok, és bár nem
különösebben ismert a blog, előfordulhat, hogy valaki ráismer. Ebben az esetben
kérem, tartsátok meg magatoknak ezt az információt, épp elég nagy szégyen az,
hogy valaki le mer írni ilyesmit, nem kívánom még az illetőt reklámozni is</i>),
hogy ebben a történetben olyanok történnek már az első oldalakon, hogy csak
lestem, mint hal a szatyorban, még mielőtt elborította volna az agyamat az
előbb felsorolt okok miatt a vörös köd. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Mert az
egyszerűen nem normális (nehezemre esik ezt már szofisztikáltan megfogalmazni),
hogy valaki elmeséli (egyébként minősíthetetlen írásmóddal, valamint
szerkesztettséggel), ahogy egy ismert focista beleveri a barátnője fejét a
focikapuba, aki erre mindössze annyit reagál, hogy „<i>na, ja kimutatta a foga
fehérjét pár hónapja, miután járni kezdtünk</i>” – ez nem idézet a blogból. És,
hogy tovább meséljem (több tartalmi elemet nem kívánok beletenni, csupán csak,
ha feltétlenül szükségét látom), eme remekbe szabott fércműben majdnem minden
férfi így viselkedik (ez ugye nem a „Szürke ötven árnyalatának” elkorcsosult
hatása? Nyugtassatok meg!), és ez, az, ami igazán elborzasztó… Mert ezután az,
hogy a főhősnőt majdnem megerőszakolják (megint), majd ő erre, annyit reagál,
hogy elmegy bulikázni, az már igazán nem feküdte meg a gyomromat… Sőt, az már
semmi volt. A végén már tudtam újra nevetni. Hisztérikusan, ugyan, de képes
voltam rá. A többi borzalomtól eltekintek ebben a bejegyzésben, a hölgy úgyis
fog tőlem kapni majd egy szép, hosszú megjegyzést, amiben végre igazi kritikát
kap (mert persze, ott is tolonganak a minden ingerküszöböt nélkülöző olvasók,
akik csak annyit látnak, hogy „Neymar”. Hopp, remélem, hogy ezzel nem árultam
el túl sokat). Én csak arra kérek mindenkit, hogy gondolkodjon el, mielőtt leír valamit! Mert, persze, lehet erről is írni, senki nem tilthatja meg, de az írás arról is szól, hogy beleérzünk a karakter helyzetébe, hogy felfedezzük a lélek változásait, nem pedig arról, hogy ismert emberek neveit villogtatjuk neonfényként a blogunkon, s minél több híres focistát/énekest/színészt próbálunk meg belepasszírozni egy történetbe, amiben lehetőleg minél többjük akarjon rámászni a lánykánkra - akár erőszakosan is. <o:p></o:p></span></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-10888253243905015362014-09-16T04:53:00.001-07:002014-09-16T04:53:03.244-07:00Konstans problémáim, avagy mi bajom a bloggerekkel?<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>Konstans problémák, avagy mi a bajom a bloggerekkel?</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data2.whicdn.com/images/137391324/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data2.whicdn.com/images/137391324/large.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">A címet már most elvetném elöljáróban, egyszerűen
csak azért maradhatott meg mégis, mert nem tudtam jobbat kitalálni, ami ilyen
szépen összefoglalná majd ennek a cikknek az egészét. Szóval, miről is fog szólni
ez a rövidke írás? Ez egész könnyen összefoglalható pár szóban: a konstans
problémákról, amelyek, mintha mások számára nem lennének problémák, de az én
szememet ennek ellenére rohadtul zavarják (a már korábban számtalanszor
megkapott „akkor ne olvasd, te nyomorult, cinikus… „- fajta kommentárokból
köszönöm, de nem igénylek újabb adagokat, van még raktáron, és különben is
olvasni fogok, szóval... Ja.), és az a legviccesebb, hogy hiába írom le az
adott bloggernek is, ő csak folytatja ugyanúgy tovább. Mindegyik (persze,
tisztelet a kivételnek.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify; text-indent: -14.2pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><u>1. Probléma </u></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- <b>Sorkizárt oldalbeállítás</b>, bekezdés, vagy nevezzük,
aminek csak akarjuk, de az legyen, könyörgöm! Mármint, tényleg kezdem azt
hinni, hogy a világon csak az én tankönyveim, olvasmányaim nem balra zártak, és
mindenki másé igen, és itt egyedül én vagyok a hülye, mert mindenki más
helikopter, szóval, most mondjátok meg, hogy tényleg így van-e, és
tévképzetekben élek, vagy nem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><u>2. Probléma</u><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- <b>A bekezdések</b>. Mit is mondhatnék róluk? Röviden
azt, hogy a legtöbb bloggernél egyszerűen nem léteznek, szóval, lehet, hogy
megint helikopter vagyok, mert bekezdés az kell! Minden egyes gondolat(!)jelet,
új gondolatmenetet egy apró, nálam általában 0,3 cm-s bekezdés előz meg, mert
egész egyszerűen így helyes (és, ha valamit csinálsz, akkor azt vagy csináld
rendesen, vagy hagyd a fenébe). Hogy hol tudod ezt a beállítást magadévá tenni?
Jobb egérgomb – Bekezdés – Behúzás mértéke, és ott kedvedre állíthatod a
dolgokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><u>3. Probléma</u><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- Néhány bloggernél <b>a gondolatjelek, mint olyanok
nem léteznek</b>, illetve, ha léteznek is, akkor is csúnyán össze vannak tévesztve
közeli családtagjaikkal, a kötőjelekkel, és az adott bloggerina kedvére
nyomkodja a kötőjeleket (-) abban a hitben, hogy az gondolatjel (–). Nem, nem
az. És ezt sem nehezebb beleépíteni az életünkbe: Beszúrás – Szimbólumok –
További szimbólumok – Különleges karakterek – Billentyűparancs. Nálam a Ctrl+n
a nyerő párosítás rá, hamar kézre esik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><u>4. Probléma</u><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- <b>A központozás ismeretének teljes hiánya.</b> De
komolyan, keressetek rá, meg lehet tanulni, hogy mikor és hogyan, valamint mit
kell leírnunk, és annak milyen formátumban kell kinéznie. Ebbe a kategóriába
sorolom még a konstans helyesírási hibákat, és a farkasordítóan rossz
vesszőhasználatot (jobb eset, ha egyáltalán használnak). Eme probléma célközönsége
az ilyen szerkesztettségű párbeszédek szellemi megalkotói: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">„<i>-Szeretlek. – mondta majd közel lépett hozzá
és megcsókolta. – örökké szeretni foglak. – tette hozzá mire a lány lehunyta a
szemeit.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">-Én is. – felelte – örökké.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">” Ja, és mindez balra zárva, mert úgy a szuper. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><u>5. Probléma</u><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">- <b>A lustaság és sietség furcsa keveréke</b> az én
következő, és egyben legutolsó problémám, amely olyan elírásokat eredményez,
amelyeken néha már csak röhögni tudok, hogy mi a franc ez, és mit akartak ezzel
kifejezni? Pontosabban szólva, ha megírod a fejezetet, akkor utána nem rögtön
veszettül mész, és nyitod a Google Chrome-ot, hanem előbb megállsz, mély
levegőt veszel, és legalább háromszor elolvasod az egészet teljes nyugalomban.
Meg persze kijavítod a hibákat. Mert lesznek. Mert mindenkinek vannak. Nem is
értem az olyan bloggereket, akik képesek egy szó szerint már szinte hányadék
minőségű munkát kiadni a kezükből büszkén… Fel nem foghatom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 10.0pt; margin-left: -21.3pt; margin-right: -14.2pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: -7.1pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">És végezetül a feloldozás: mindenki hibázik.
Mindenkinek vannak elírásai, mindenki használ néha rosszul vesszőket (igen, én
is, ezek alól természetesen magamat sem mentesítem), mindenki ír néha
helytelenül, de! Ez nem azt jelenti, hogy úgyis hagyhatod, mert mindenki… Nem!
Próbálkozni kell, csiszolni kell a tehetségünket, a tudásunkat, mert csak úgy
juthatunk előre. Ezek klasszikus hibák, olvassátok el, védjétek ki őket, és
máris foglalkozhattok inkább azzal, hogy maga a tartalom legyen jobb! Sok
sikert ehhez! <o:p></o:p></span></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-75799948446980759492014-08-25T09:16:00.000-07:002014-08-25T09:16:12.077-07:00Papírmasé Cristiano, avagy mese a hiteltelenségről<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data1.whicdn.com/images/133200253/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data1.whicdn.com/images/133200253/large.jpg" height="291" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Ez a cikk bennem
már régóta érlelődött, sőt a Papírlap 1.0-án már egyszer testet is öltött,
azonban az ennek egy mondhatni csökevényes változata volt, révén, hogy nem volt
speckón specializálva, meg révén, hogy akkor még csak néztem a futballt, meg
játszottam. Eszembe se jutott írni róla. Na, de mikor megtettem… Akkor
ismételten szembesülnöm kellett vele, hogy más bloggerek (tisztelet a
kivételnek, mindenki mondogassa minden erősebb megjegyzés után, a „kinek nem
inge, az ne vegye magára” címzetű népszerű magyar közmondással kísérten)
konkrétan tesznek olyan banális dolgokra, mint a történeti hitelesség,
sportbéli hitelesség (jelentsen ez akármit is), vagy csak egyszerűen bármilyen
hitelesség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">És ez
elszomorító, pláne annak a jelenségnek a társaságában, mikor én botor, naiv kis
blogger rávilágítok az adott műremek hiányosságaira (persze, kedvesen… én
örökké az vagyok), és mit kapok? A blogger vagy abbahagyja az írást
mondvacsinált, nevetségesen önsajnáltató indokok közepette vagy kioktat engem,
hogy miért én vagyok a hülye, vagy… (és ez a kedvencem) súlyosan meghunyászkodó
magyarázkodás közepette elregéli a válaszkommentjében, hogy miért is volt a
lelki békéjéhez szükséges a „menjünk” ige „mennyünk”-ként való leírása, majd
aztán… folytatja ugyanúgy tovább, de egyébként köszöni szépen, hiszen ő
fejlődni akar. De mindegy, ezt hagyjuk is, hiszen ez a téma (avagy hogyan
kezeljük a kritikákat indulatmentesen, avagy hogyan ne kapjon el minket az
agyérgörcs, ha valaki hozzám hasonló botor blogger nem magasztalja az egekbe
gigászi műremekünket!) önmagában is bőven megérne egy cikket… <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">De most
maradjunk a tárgynál, sőt kezdjünk specializálódni, hiszen mostanság úgy látom,
hogy mindenki (na, jó nem, meg ugye ott az-az ing, amit nem muszáj felvenni)
futball-lázban ég, és nagyon sokan kezdtek bele ilyen témájú történetbe… Ó, de
még milyen történetekbe! Szóval, és itt jön a hitelesség rész! Ugye, egy
fanfiction általában, mai értelmében híres emberekről, bandákról íródik, és itt
a hangsúly nem a híresen van, hanem azon, hogy egy híres ember nagyon-nagyon
elfoglalt ember, és ezt sokan elfelejtik, így születnek meg olyan random
jelenetek, amikben egy világhírű banda csakúgy hoppáré beugrik egy
gyorsétterembe (a hét minden napján, mintha valóban lehetne rá ennyi idejük),
vagy mikor (hogy ismét specializálódjunk) egy élvonalbeli focista a nap kellős
közepén nekiáll egy természetesen diétát tökéletesen kihagyó kaját főzőcskézni…
Persze, ez is valóságos, miközben nagyjából még az is meg van nekik szabva,
hogy mikor szexelhetnek. Arról már nem is beszélek, hogy ezekben a
történetekben a foci írmagját sem lehet felfedezni, ami megint csak rontja az
egész történet hitelességét, de hát mit is vártam… A legtöbb ilyen történetet
olyan bloggerinák írják, akik soha nem néznek meccseket, akik a tipikus női
szurkolók, akik rá kérdeznek a népszerű kérdésre: mi a franc az a les?! És,
akiknek nem kell más csak egy helyes pasi a történetükbe, és arról már viszont
elfeledkeznek, hogyha valaki igazi, profi focista, akkor az ott van az egész
jellemében; a küzdés, a szívósság, az eltökéltség, és ezek olyan dolgok, amik
olyan nagyban befolyásolják az ember karakterét, hogy pláne, ha írunk róla, hogy akkor nem lehet kihagyni. Egyszerűen nem lehet, és az a baj, hogy ezekben a
frissen megjelent történetekben mégis egyre csak azt látom, hogy kihagyják.
Hogy nem focistákról írnak, hanem csak papírmasé bábukról, akiknek sok pénzük
van és jól néznek ki… És ebben az egészben, csak annyi az igazán szomorú, hogy
mi, akik tényleg komolyan élnek-halnak ezért a sportért, akik komolyan ismerik
ezt az egész közeget, a mi blogjaink néha kevésbé tudnak érvényesülni, pusztán
csak azért, mert a mi focis témájú blogjainkban jelen van maga a FUTBALL is, és
nem csak papírmasé Cristianók csábítják a papírmasé főszereplőket ezerrel… És
ez az igazi hiteltelenség, ami csak azoknak jön át, akik ezt tényleg komolyan
gondolják. Szóval, el lehetne gondolkozni, és persze ki lehet vetíteni ezeket a
dolgokat a többi történetre is, ja és persze, azért minimum a Wikipédiát nem
ártana megnyitni…<o:p></o:p></span></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-43044473734783406002014-07-24T06:32:00.001-07:002014-07-24T06:32:25.605-07:00Kritika a kritikusról<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data3.whicdn.com/images/128256144/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data3.whicdn.com/images/128256144/large.jpg" height="200" width="153" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Avagy
a bloggerek lassan eladnák a lelküket is néhány fenszi HTML-kódért. Mert mi
volt itt régebben? Jóformán szólva: semmi. De komolyan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mikor én régen, lassan öt éve
bloggerkedni kezdtem, sehol nem láttam mindenféle, fullextrás dizájnt, meg
kódokat, meg forgó, elhalványuló chateket, és egyéb mindenféle nyalánkságot.
Akkoriban egy blog fejléce általában egy Painttel összetákolt, pixeles valami
volt, amelyről legtöbbször Edward és Bella acsarkodott felénk vöröslő
szemekkel. Mert ez volt a divat, és nagyon kevés oldal rendelkezett kifinomult
kinézettel vagy legalább olyannal, ami efelé a jelző felé tendált. Akkoriban én
is ehhez mérten igyekeztem összerakni a mai szemmel már rettentő ócska
kinézeteimet, előbb itt, Bloggeren, majd később a Neonon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">De igen ám… Ekkor történt a csavar! A
Neon világában töltött nagyjából két év során nagyon ritkán nézelődtem
Bloggeren, így teljesen kiestem abból a véráramból, ami ott folyt, illetve most
is folyik. Pont ezért is volt nekem akkora ütés az itt tapasztalt változás,
amikor pár hónapja visszatértem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szinte már bámészkodó turistaként
lépdeltem egyik desingblogból a másik kritikásblogba, majd vissza, mert
hirtelen annyi lett belőlük, mint a damaszkuszi piacon a hamisított Rolex. És
hangsúlyozom, itt nem is ezzel van a probléma! A probléma, amit itt szeretnék
most felvázolni, az a minőség fejtegetésében rejlik, révén, hogy néhány ilyen
blognak a minősége finoman szólva is a béka feneke alatti földrétegekben
rejtőzik. Azonban még itt sem teljes a gondom, mert a minőséget nem róhatom fel
egy átlagos blog készítőinek, hiszen mindenki fejlődik, a saját hibáiból tanul,
és egyre csak jobb lesz, de! Ezek a blogok önmaguk paradoxonjai, hiszen, hogyan
készíthetsz másoknak fejlécet, kinézetet, és hogyan mondhatsz mások nem ritkán
sokkal igényesebb honlapjairól lesújtó kritikát, mikor még a magad portáján sem
vagy képes összesöpörni? És ez az, ami engem igazán felháborít, pontosan, ezért
nem egyszer kértem már ilyen blogoktól kritikát, csakhogy meggyőződjek róla,
hogy valóban olyan trehány minőségben végzik-e a munkájukat, mint ahogyan, az
elsőre lejött nekem. Nem kellett csalódnom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A dizájn részét most ne fejtegessük,
mert azt soha senkitől nem rendeltem, és nem is nagyon fogok. Térjünk rá inkább
a kritika részére, ami még inkább elkeserítő, révén, hogy itt a silány minőségű
bloggerek nyíltan nyilvánítják ki gyakorta direktben rosszalló véleményüket,
amely mindössze annyit szolgál, hogy mindenki lássa, hogy ők bizony észreveszik
a lehető legapróbb gondokat is, mert hát… Ők ilyen profik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ilyen profik a gyakran három soros
kritikáikkal, amelyekről süt, hogy egy sort sem olvastak el az adott
történetből (igen, ilyenbe is belefutottam), de bőszen ostorozzák az író helyesírását
(„Tapasztaltam néhány elütést, és egyéb helyesírási hibákat. „ – Ez mindig örök
szlogen, és nagyon szerencsés hiszen körülbelül a blogok 99,9%-ra jellemző,
hogy hiába nézzük át a szöveget 2-3-szor, akkor is marad benne egy-két hiba, ez
van.), valamint tesznek néhány semmitmondó megjegyzést a történetvezetésről (ha
igényesebb a blog, akkor azt mondják, hogy jó, szépen kidolgozott stb., ha
ránézésre is rossz a blog, akkor azt, hogy javíts mondjuk a karakterek
kidolgozásán.). Tehát, botrány, és fel nem foghatom, hogy egyáltalán mi a
céljuk ezzel… Mármint, egyszerűen nem értem az ilyen semmiből kinövő blogokat,
amelyek mögött legtöbbször egy minden irodalmi műveltséget nélkülöző, unatkozó,
semmiféle rutinnal az írás terén nem rendelkező tizennégy éves bloggerina ül
(tisztelet a kivételnek, mint mindig!), és osztja az észt. Meg még rosszabb
esetben a silány minőségű fejléceket is osztogatja a bölcsességei mellé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Borzasztó. Szóval, kérek mindenkit, akit
ilyesfajta blog megnyitásán töri a fejét, először gondolkozzon el! Azzal
senkinek sem árt! Először gondolja végig, hogy valóban lesz-e arra ideje és
kapacitása, hogy igényes munkákat adjon ki a keze közül, amikhez még a tudása
is megvan, mert itt főleg arról van szó, a tudásról. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 8.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mert, ha nem tudsz szerkeszteni, ne
nyiss ilyen blogot, ha nincs legalább pár befejezett történeted, ha nem ismered
a központozás szabályait (olyat is láttam már, hogy a kritika írója egy simán
igénytelen blogra, amelynek az írója még arra sem vette a fáradtságot, hogy
sorkizártra állítsa a szöveget, annyit írt, hogy minden tökéletes. Hát, nagyon
tökéletes… Még a space-t sem ismerte a bloggerina.), a dramaturgiát, a
történetvezetés alapjait, akkor ne nyiss ilyen blogot. Mert ahhoz, hogy mások
munkáiról alapos, értelmes véleményt tudj mondani, ahhoz tapasztalat és tudás
kell, mert a kritikaírás felelősség, amit nem kell mindenkinek magára venni,
pláne nem önként. <o:p></o:p></span></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3330088596133098647.post-7204334064631331552014-06-24T05:02:00.003-07:002014-07-22T07:14:33.556-07:00Bevezetés a lapok közé<div style="text-align: center;">
<u>Üdvözlet mindenkinek a megújult <b>PAPÍRLAP</b>ON! :)</u><br />
<br />
<a href="http://data1.whicdn.com/images/122665456/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://data1.whicdn.com/images/122665456/large.jpg" height="186" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">Nos, nem is tudom így hirtelenjében, hogy mivel kellene most kezdenem... Talán mutassam be a blogot? Igen, az jó lesz. Tehát! A </span><b style="text-align: justify;">PAPÍRLAP</b><span style="text-align: justify;"> (</span><i style="text-align: justify;">kötelező nagybetűvel</i><span style="text-align: justify;">) </span><b style="text-align: justify;">nem</b><span style="text-align: justify;"> egy </span><b style="text-align: justify;">designblog</b><span style="text-align: justify;">, és </span><b style="text-align: justify;">nem</b><span style="text-align: justify;"> is egy </span><b style="text-align: justify;">kritikablog</b><span style="text-align: justify;">, bár ez utóbbira néha egy-egy bejegyzésben lehetőséget fogok nyújtani (</span><i style="text-align: justify;">mármint a kritikakérésre</i><span style="text-align: justify;">), de itt nem ez lesz főképpen. Na, de a </span><i style="text-align: justify;">negatívfestés</i><span style="text-align: justify;">ről, ennyit, jöjjön az, hogy mi lesz a blogon! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ami biztosan lesz! Rengeteg <b>cikk az írásról, a blogolásról, és a blogvilágban eltöltött lassan öt évemről, és az ez alatt megszerzett tapasztalataimról</b>, aztán pedig néha <b>tervezek hozni ajánlókat, film és könyvkritikákat</b>, valamint a legfontosabb "intézményét" is szeretném újraindítani a <b>PAPÍRLAP</b>nak, ez pedig nem más, mint a <b>TEHETSÉGGONDOZÁS</b> (<i>akkori nevén tehetségkutatás, de hát ez túlzottan mainstream, na</i>), amelynek keretein belül olyan blogokat fogok a figyelmetekbe ajánlani, amelyek méltánytalanul kevés figyelmet kaptak eddig! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, <b>hamarosan érkezni fog az első cikk :)!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- <i><span style="font-size: x-small;">AudreyFictions</span></i></div>
Audrey Varvannehttp://www.blogger.com/profile/01588088884263453056noreply@blogger.com0