Kritika 1. - "Édes élet"

AudreyFictions megint kritikát ír, és mivel ennyire ráér, ha valakit nem tántorítanak el a következő sorok, akkor jelentkezzen bátran, írok kritikát még szívesen mindenkinek! :)

Kritika 1. - Édes élet

A kinézetről különösebb mondanivalóm nincsen, nem tudom, hogy rendelted-e vagy saját magad alkottad, de nekem tetszik, igényes, a színe pedig különösen érdekes, lévén, hogy nem nagyon találkozni ezzel a színvilággal. Vagy én vagyok színvak, és mindenki más ilyen kompozíciókkal találkozik. Mindegy is, térjünk is rá a történetre, az már inkább az én asztalom!

Mikor elolvastam a prológus első pár sorát, az jutott eszembe, hogy te még nyilván nagyon fiatal vagy (félreértés ne essék, ez nem degradáló jelző), és még életedben nem láttál egyetlen egy hivatalosan levelet sem, révén, hogy úgy címezted meg, hogy "Kedves...", és ezt követő sorok sem voltak túl hitelesek (most elképzeltem, ahogy a NAV valakinek így ír levelet: "Kedves István, értesítjük Önt, hogy adótartozása a mai napon hárommillió forint fölé emelkedett, legyen szíves, olyan kedves kiegyenlíteni azt. Tovább szép napot, Nemzeti Adó és Vámhivatal"). Szóval, egy hivatalosan levél nem így néz ki, még ha egyszerű gimnázium küldi is azt. Ilyeneknek nézz utána. 

A másik, ami rögtön szemet szúrt az a nem sorkizárt szöveg és a space-használat hiánya, de mivel ezeket később már javítottad, így ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egységesebb, igényesebb lenne, ha a többi részt is kijavítanád. De ez csak, amolyan javaslat. Most nézzük részekre bontva a dolgokat!

Prológus

- Helyesírásra figyelj, mert nagyon sok elütés van benne, és bár a későbbiekben javultál, mégis gyakran találkozni velük. Nézd át többször a szöveget!

- Krisz, a báty nekem kicsit életképtelennek tűnik. Rendben, éljen huszonöt évesen otthon, de akkor nem értem, hogy mi van vele? Van barátnője, elvégezte az egyetemet, és még mindig otthon ücsörög, és vár a csudára, legalábbis a bemutatásából erre következtettem. 

- Úgy érzem, hogy ez a szüleim nem foglalkoznak velem-dolog a történet további folyásában elsikkadt, így nem látom értelmét (pláne, hogy utána kiderül, hogy Barbi anyja ekkor már régen halott, akkor pláne nem értem.).

- Hanyagoljuk az ilyen mű "áfjonka" üzeneteket. Borzasztóak, erről nem is tudok többet mondani. 

- Ellentétek vonzzák egymást? Csak mert más színű a hajuk? Értem, hogy ilyen nagy barátságot akarsz Miával bemutatni, de nem jött át, meg nem is látom különösebben értelmét, maximum olyan szerepe lehet majd neki is, mint Andrisnak: lehet szomorkodni a tönkrement barátságuk miatt. 

- Mellőzzük a halmozott írásjeleket, meg a ténylegesen elhúzott betűket! - Nem egyszer használsz ilyeneket. Ne tedd, a Fejős Éva szintű "regényekben" rendben van, de az egy olyan alacsony irodalmi "érték", amiért a fákat sajnálom, meg magamat, hogy egyet is elolvastam belőle. 

1. fejezet

- Az első bekezdését feleslegesnek érzem, ugyanazt írod le benne, mint a prológusban, nem értem, hogy minek kell kétszer? Mia a legjobb barátnője, etc. 

- Miért művelt Bence attól, mert el tudja olvasni a feltehetőleg borítón virító címet?  - ezzel kapcsolatban egy csomószor csinálod azt, hogy leírsz valamit, nagyjából csak azért, hogy írj valamit, mert ha belegondol az ember, akkor semmi értelme. 

- Figyelj az igék használatára: "üvöltöttem el magamat", nem illik a helyzethez.

- Értem én, hogy valószínűleg ez a srác lesz a vonzó szereplő, de a mocsárszínű szemekkel, meg a malacka szerű röfögéshez hasonlító nevetésével elintézted, hogy semmi vonzót ne találjak benne nagyjából soha többé ebben az életben. 

- Ki az a Linda? - később kiderül, persze, de eddig sehol sem említed, az olvasó meg csak kapkodja a fejét. 

- Tehát, Barbinak van egy nagy szerelme Andris, de két sor csevej után már azon agonizál, hogy a csávó, akiről annyit tud, hogy ő is szereti a kedvenceit, miért nem kéri el a számát, a facebookját, akármijét... ne, ezt ne. 

- A legtöbb tini köszönni se tud rendesen, ezek meg kezet fognak egy osztályon belül, kicsit hihetetlen gesztus számomra, amelyet még többször is megismételsz, és még mindig nem találom a létjogosultságát, és ettől megint csak az érzem, hogy neked ezek a szereplők felnőttebbek a fejedben, mint, amilyennek lenniük kellene. 

2. fejezet - itt inkább már csak kérdések merültek fel bennem, amikre nem kaptam választ a továbbiakban sem. 

- Jaj, ezek a kis létszámú osztályok... SZJG. Ugye, nem lesz benne semmi ilyesmi? Mert az borzasztó lenne.

- Azt kell, hogy gondoljam a leírásaid alapján, hogy sem te, sem pedig a főszereplő lány nem utazott még sem metróval, sem pedig vonattal ebben az életben. És szerintem te nem a hármas, "szocreál" metróra gondoltál, hanem a kisföldalattira. Az tényleg aranyos, régiség, míg a hármas... az leginkább hajléktalanszálló, némi sztálinista beütéssel. Ha pedig Pesten élsz, akkor végképp nem értem. 

- Ha most kel fel a nap, akkor Barbi mégis hánykor indult Debrecenből?

- Miért kell titkolni, hogy ők már találkoztak a vonaton?

3. fejezet

- Úgy érzem, hogy ez az Andris vonal csak azért van benne a történetben, mert utána, majd ha Bencével alakulni kezdenek köztük a dolgok, akkor majd lehet rajta agonizálni. Igen, ám lehet, persze, csakhogy Andris már most egy bolha fontosságával bír Barbinak, akkor miért lenne később más? Úgy érzem, hogy Barbi csak így néhányszor elgondolkodik Andrison, és akkor annyi, higgyük el, hogy neki ő a legnagyobb szerelme  világon (ja, akiről többször is le van írva, hogy konkrétan tesz a lány fejére, mert inkább a haverjaival van. Igazi mintalovag). 

- Értem én a hotel feletti kibukást, csak mégsem. Én nem jártam rossz iskolákba (speciel négyben is megfordultam), de soha nem volt különösebben nagy szám az osztálykiránduláson lévő szállásunk. Sőt... Tehát, nem értem, miért vannak kibukva egy motelen, amiről még csak le sincs írva, hogy miért olyan borzasztó.

- Az emberi gesztusok leírásában nagy hiányosságokat látok, amik ebben a fejezetben különösen kiütköznek. Megkérdezi a srác, hogy ők kicsodák, és Barbi elkönyveli egy perverz állatnak. Miért? És miért kell kihangsúlyozni, hogy nem fogott velük kezet? Egy kicsit úgy érzem, hogy te felnőttebb emberekről akarsz írni, mint akikről ténylegesen írsz, ahogy azt már korábban is említettem. 

4. fejezet

- Szögezzünk le valamit: triumvirátus = 3 férfi szövetsége. Kerüljük a használatát minden három, egymás társaságát kedvelő emberre

- Folyton árakra, meg üzletekre célozgatsz, de nincsenek eltalálva az árkategóriák (persze, minden viszonyítás kérdése, de azért a Converse cipőmárkák közül nem méregdrága, ahogy a New Yorker sem a ruhamárkák közül, pláne nem lehet egy szintre helyezni a Zarával).

- 40 fok, bőrdzseki és egy kamasz fiú, nem jó párosítás. Itt látom, hogy egyfajta stílust akarsz adni mindenkinek, de itt nem tudtam elvonatkoztatni egy AXE reklámtól. 

5. fejezet 

- Itt éreztem először, hogy klasszikus hibákba esel, és a cselekmény miatt fel akarod gyorsítani az emberi kapcsolatok kialakulását, mert Barbi meg Vivi még alig ismerik egymást talán hat-hét órája, de már nagy barátok. 

- Lassíts az érzelmeken. Senki nem szeret bele a másikba két pillanat alatt, pláne nem olyan érveléssel, hogy milyen nagy bicepsze van. Ezt vonzalomnak hívják.

7. fejezet

- Barbi meséje egy kicsit kevés volt nekem. Az autópályán mentek, rendben van. És? Mi történt? Ott nem jön velük szembe semmi, ha meg kisodródnak százhetvennel, akkor ott senki nem marad életben, nemhogy egy éppen szülni készülő nő. Szóval? 

- Ebben a részben megint úgy érzem, hogy felnőttebb emberekről akarsz te írni igazán. Egy 14-15 éves gyerek nem beszél így (ezt a szajhás részre értem például), és ez végigkíséri az összes részt, aminek nekem az egészet kicsit hiteltelenné teszi (kigyúrt fiúk, gyönyörű, stílusos lányok, kezet rázó gyerekek, ilyesmik). 

Összességében ez nem egy rossz történet, a hatodik fejezet például tetszett, abban nem is találtam kivetnivalót, révén, hogy ott éreztem először, hogy én ténylegesen 14-15 éves gyerekekről olvasok, nem pedig nyakkendős, bicepszes férfiakról, meg pasikat sasoló nőkről, akik már szakítanak, csalódnak, meg folyton kezet ráznak. Szóval, az a rész jó volt, és egészben mint mondtam, ez nem rossz, de sok gyenge pont van benne, ami számomra hiteltelenné teszi, és roncsolja az egész cselekmény élvezhetőségét. Nem megbántani akartalak, én ezeket látom. Szerintem mindenképp folytasd, mert a fejlődés, a potenciál meg van az írásodban, ezek pedig csak "gyerekbetegségek", amiket ki fogsz nőni. Már hét fejezet alatt sokat fejlődtél, és javítottál, ez pedig mindenképp értékelendő.